visszatekintés 2021re, az idill vége
Próbáltam megfogalmazni mi lehetne a vezérmotívuma ennek az időszaknak és talán a legtalálóbb lehetne: az idill kergetése
Az elmúlt 7 év a belváros közepén önmagam kereséséről, “Painter of Budapest” születéséről valamint szárnyaló kibontakozásáról szólt. Ezeknek a lépéseknek a művészeti megnyilatkozásait követhettétek a Facebook, Instagram és weboldalamon, kiállításaimon valamint élőben ahol épp rajzoltam alkottam nyilvánosság előtt.
Ez egy igen hosszú és összetett folyamat volt ami a mai napig pozitív kivetüléssel van életemre és mérhetetlenül hálás vagyok érte.
2021 év első felében minden sikerült amire eddig vágytam életemben.
Némi magamba mélyedés után megérkezett a nagy szerelem, akire “egész életemben” vágytam. Az összhang és harmónia, szeretet két ember között áthatva a művészettel, olyan érzelmi lelki és kultúrális közegben amit mindig is szerettem volna átélni és köszönöm minden percét.
Olyan megbízásaim lettek, amik kvalitásukban és értékükben is meghaladták eddigi életem megbízásait.
Fantasztikus embereket ismerhettem meg.
Sikerült eladni gyermekkorom retteget panellakását és végre egy saját tulajdonú kertes házikóhoz jutni Szentendrén.
Rengeteg időt tölthettem együtt a gyermekeimmel, akik a legfontosabbak számomra.
Újra elindult a túrizmus, a fesztiválok amik nekem a legfőbb megélhetési lehetőséget biztosítják, beindult a balatoni kollekcióm és kapolcsi művészetek völgye fesztiválon is részt vehettem hatalmas sikerrel. Újra megrendezésre, került a Mesterségek Ünnepe és a Nemzeti Vágta, végül pedig a Vörösmarty téri Adventi vásár.
Mindezeket végigcsinálhattam részt vehettem és művészetemet kiállíthattam és átadhattam több ezer embernek.
Ez tényleg idilli, mondhatjátok. Hol itt a baj?
Hát pont ez a baj.
2021 az idill éve, és mivel az idill nem reális, annak szükségszerű leomlásának az éve volt.
Az ember hajlamos a jó helyzetekben elfogult lenni magához, és ez sajnos rám is elmondható.
A belvárosi jelenlétem viszontagságos évei után, úgy éreztem megérdemlem már a tartós boldogságot, így elég nagy hibát követtem el, mert az idilli állapot rózsaszín ködét igyekeztem mindenáron fenntartani ahelyett, hogy továbbra is a magam dolgaival, boldogulásommal foglalkoztam volna boldog, de objektív távolságot tartva minden más részével az életemben.
Így nem hallgattam a kiabáló jelekre, és szép lassan elvesztettem határaimat így a tekintélyemet minden területen.
Elkerülhetetlen volt a kétségbeeséssel együtt érkező pofára esés és bukás.
És bár viszonylag gyorsan reagáltam, de mivel egy szinfal volt majd minden amit az idillben építettem lehetetlen volt megmenteni, mert a valós kép nagyonis idegen és csepet sem szimpatikus volt ahhoz képest amit elképzeltem.
S bár rengeteget dolgoztam rajta, hogy ezt helyreállítsam de újévre beismertem végre, hogy az idill nem létezik, sem én sem az életemben lévő emberek nem tökéletesek és többnyire mindenki afele húz ami neki könnyebb és konfortosabb. Így ami sehogy nem akar működni, azt bizony hagyni kell és szeretettel elengedni. Sikerült meglépnem ezt is.
Így estem pofára a házfelújítással kapcsolatban is, ahol teljes naivitással kezdtem bele mindenbe, így az elmult 3 hónap minimális előrelépést, és több területen megrekedést és helybenjárást és rengeteg felesleges energiát és pénzt jelentett.
Miért mondom mindezt el, hiszen valahol a magánéletemet taglalom.
A lényeg a felismerésen van és azon a hihetetlen energián, amit a felismerés után abba öltem, hogy ezeket a tévhiteimet, tévutaimat, visszatérő önsorsrontó mintázataimat felkutassam, rengeteg új módszer, könyv, képzés, terápia és folyamatos önvizsgálat, családi minták felgöngyölése segítségével megértsem működésem és feloldjam gátjaim, hogy újra szerető önmagam lévén tovább, előre lépjek.
Így el kell mondanom, hogy hálás vagyok a 2021es év összes szereplőjének, és leginkább az isteni gondviselésnek, hogy hatalmas előrelépést tehettem önmagam megismerésével, megszeretésével kapcsolatban ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy idén már mérföldekkel eddigi magam előtt járva, a tényleg a legfontosabb dolgokra, pl. önazonosságomra maximálisan figyelve vessem bele ebbe az izgalmasan kezdődő 2022es évbe.
Így ettől az évtől ez a legfontosabb feladatom, így akik ismernek, talán változást tapasztalhatnak majd megnyilatkozásaimmal és viselkedésemmel kapcsolatban. De ez nem nekik szól hanem rólam és értem.
Csak így lehetek az a szeretetteljes, erős, önmaga tetteiért felelősséget vállaló ember aki hisz Istenben és önmagában és ebben a harmóniában dalolva és táncolva tudja megélni ezt a hihetetlen nehézségekkel tarkított, de elképesztően gyönyörű életet mindazokkal a szerencsésekkel akiket mellé adott a gondviselés és az élet.
Visszakanyarodva a művészethez csak így vagyok képes hiteles alkotásra is, ami elengedethetetlen a jövőm és az önmegvalósításom szempontjából.
Az életben minden változik, és ha értékessel találkozzunk, vigyázzunk rá. Ha baj van és azt észleljük szeretettel elengedhetjük egy időre úgy, hogy ezt a változást megélje, és ujjászületve fog visszatérni életünkbe, tudva, hogy számíthatunk egymásra. Ilyenek a jó baráti, szerelmi kapcsolatok, valamint a szülő gyermek kapcsolatok.
Aki pedig ezt nem tudja elfogadni és nem akar energiát beletenni abba, hogy szertettel őszintén építse kapcsolatunkat, akkor azzal nincs dolgunk az életünkben.
Mert mindenki hibázik, de a beismerés, a megbocsátás és szeretet mindennél fontosabb. Ezzel tudok példát mutatni drága lányaimnak is.
Örömmel ülök most a tabletem fölött, hogy sikerült mindezt öszefoglalnom, megértenem, feldolgoznom, mit kell beépítenem, mit kell elengednem, és lélekben megerősödve szeretettel felülemelkednem mindazokon ami történt az elmúlt évben.
Így, útban Tenerifére, egy új fantasztikusan izgalmas, a hitemen, fantáziámon és kitartásomon múló lehetőség felé, itt a repülőgépen, 10700 m magasan adja magát az a zárómondat, amit az angyalok súgnak: A felhők fölött mindig süt a nap és kék az ég.
Szeretettel
Szoboszlay András
2022 január 31.