Kávéházi Kalandozások


2020 nem a kávéhézak éve.  De bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetünk majd, mert újranyitnak. De az élet nem állt meg és töretlen lelkesedéssel állunk többen is, hogy tetteink beszéljenek és jelen pillanatban csak így virtuálisan, de értékes tartalmat adjunk a jó kávék mellé.
Fogadjátok szerettel Vicsápi Éva riportját velem, és az utána általam összefoglalt és leírt tartalmakat, hogyan is lettem a kávézás, a kávéházi kúltúra szerelmese a magam művészi módján.
Amikor 2014-ben a belváros szívébe költöztem, ösztönösen megéreztem, hova menjek, hogy ismerősöket, barátokat szerezzek, hogy a város hírei is eljussanak hozzám, és bekerüljek Budapest vérkeringésébe.
A Massolit angol nyelvű könyvesbolt és kávézó a maga bohém bájával és otthonosságával azonnal levett a lábamról, és megéreztem hogy megérkeztem a törzshelyemre.

Innentől, napi szinten fordultam meg ebben és különböző más belvárosi kávézókban, ahol hézköznapi karcolatokként az adott hely életképeit rajzoltam és festettem.Kavehazi kalandozasok katalogus21jpgKavehazi kalandozasok katalogus3jpg
A rajzokból évek alatt annyi készítettem,  hogy helyi kiállítás is lett belőle.

A kávé és a kávéházi kultúrában elmélyedve megelevenedett a múlt századelő történelme, és egyre újabb és újabb  történetek jöttek elő amik mind a kávéhoz és a kávéházakhoz voltak köthetőek.
Szeretem, ha tartalom van a képeim mögött a hangulatok mellett így igazi szintlépés volt mikor elindultam felfedezni az irodalmi és nagy klasszikus kávéházakat.

Budapestről készült rajzaim szerves részei lettek a szebbnél szebb kávézókról készített képeim.